2017. szeptember 23.

Sokkoló vallomás: lefeküdtem a bátyámmal, de nem bánom

A The Times a napokban sokkoló vallomást közölt hasábjain. A történet szerzőjének egy ideig szexuális kapcsolata volt a bátyjával, és azért mesélt, hogy a vérfertőzéssel kapcsolatos nézeteket megdöntse, mert szerinte az emberek nem érthetik ezt a sajátságos helyzetet. A vallomás komoly visszhangot kapott, a témáról több tucat fórum nyílt, a reakció megdöbbentő volt.

A lány vallomását a bátyja esküvője váltotta ki. A testvér nagyon szeretett volna a menyasszony helyében lenni, ám nem tehette, hiszen a vőlegénynek, Danielnek ő vér szerinti leánytestvére.

„Az esküvő, testvérek lévén, nem érintette volna az egymás iránti érzelmeinket, csakhogy olyanok voltak, amelyeket nem könnyű megosztani bárki mással. Daniel ugyan a testvérem, de szexuális viszonyban voltunk 14 éves korom óta. Ez pedig egy olyan tény, amelyet nem sok ember fogad el egykönnyen.


Minden emlékem Daniellel kapcsolatban kellemes. (...) A bátyám csak egy évvel idősebb nálam, és mindig nagyon közel álltunk egymáshoz. (...) Amióta az eszemet tudom, imádom, és a szüleink is örültek jó kapcsolatunknak. (...) A dolgok akkor változtak meg közöttünk, amikor 14 éves lettem. Emlékszem, órákat töltöttem a karácsonyi sulibálra való készülődéssel, és idegesen kopogtattam Daniel szobájának az ajtaján. A tinikor furcsa időszak az ember életben, hiszen akkor folyamatosan a testünk változásait figyeljük, és egyfolytában a kinézetünk miatt aggódunk, így amikor a bátyám elismerően füttyentett láttomra, megkönnyebbültem. Ezután a karjaiba vett és nevetve piruetteztünk végig a szobán, mielőtt megmutattuk magunkat a szüleinknek és Jane nővéremnek. (...)

Szilveszterkor aztán Daniel a parti után a szobámban kötött ki, pedig én már aludtam (...) és ebben nem lett volna semmi különös, hiszen kicsi korunk óta többször is összebújtunk az ágyban, főleg, ha pletykálni készültünk valakiről. Ám ezúttal más volt a helyzet. Daniel elkezdte a hajamat és az arcomat cirógatni, de ahelyett, hogy visszaaludtam volna, az érintése felizgatott. Később már a nyakamat cirógatta és aztán a keze lejjebb vándorolt (...) csókolóztunk, mielőtt visszament a szobájába. Én pedig az izgalomtól egész éjszaka álmatlanul feküdtem. Amennyit a szexről tudtam, aszerint, amit tettünk, az vérfertőzés és rossz, amikor valakire rákényszerítenek, valamit, amit nem akar, én mégsem éreztem magam rosszul, pláne nem kényszerítve. Inkább sajnáltam, hogy Daniel túl korán abbahagyta a simogatást. (…) Ennek ellenére másnap reggel semmilyen feszültség nem volt közöttünk, és minden ment a régi kerékvágásban.

A következő években a szexuális kapcsolatunk elmélyült, nagyjából minden fél évben egyszer egymásba gabalyodtunk, és 17 éves voltam, amikor először teljes egészében együtt voltunk. Ez alatt az idő alatt mind a kettőnknek voltak partnerei, de ez soha sem okozott féltékenységet, habár én egy kicsit nehézkesnek találtam, hogy intim kapcsolatba kerüljek bárki mással. Ennek persze az volt az oka, hogy Daniellel nagyon jó volt a szex, és nem olyan kínos, mint más srácokkal. (...)

Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi történne, ha az emberek körülöttünk felfedeznék a titkunkat, főleg a szüleink miatt aggódtam, de annyira természetes volt a kettőnk közötti kapcsolat, hogy ezek az aggodalmak soha sem bátortalanítottak el minket. Néha ő kezdeményezett, máskor én, de emellett a kapcsolatunk ugyanolyan könnyed és szoros volt, mint amilyen mindig. (...)

Daniel nagyon hiányzott az egyetemen, de minden negyed évben találkoztunk. Néha együtt aludtunk, máskor viszont egyikünk sem forszírozta a dolgot. Mire Daniel találkozott Alisonnal, tudtam, hogy ez a kapcsolat más. Ennek ellenére hatalmas sokk volt, amikor a bátyám bejelentette, hogy feleségül veszi a lányt. Ami még ennél is megrendítőbb volt, hogy előtte Daniel ezt mondta nekem: „Csak annyit kell mondanod, hogy ne, és lefújom az egészet, ám akkor azt szeretném, hogy ezentúl együtt maradjunk, lehetünk az unalmas testvérek, akik együtt élnek, mert nem találtak megfelelő partnert. Tudom, hogy amit csinálunk, az mindenki szemében rossz, de én soha nem éreztem semmit helyesebbnek.” (...) A vallomása után órákon át beszélgettünk, és úgy döntöttünk, hogy a szexuális viszonyt megszüntetjük, és hogy soha nem beszélünk erről senkinek.

Ahogy az évek múltak, sokat gondolkoztam, hogy vajon egyszer irtózattal fogok-e visszagondolni az életemnek erre szakaszára, de nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténik. Mindenkinek vannak olyan kapcsolatai a múltból, amikor a szexuális viszony megszűnik, de valahogy a barátság mégis megmaradt, velünk is ez történt. (...)

Vallomásom, remélem, többeket felbátorít, akik hasonló szituációban vannak, hogy előjöjjenek. Mint bármelyik más tanult ember, fontos dolognak tartom, hogy logikus következtetéseket vonjak le a cselekedeteimből, és jó lenne valamilyen támpontot találni erre a jelenségre és megoldást is, mert engem komolyan bánt, hogy amit én olyan szépnek, szeretetteljesnek és természetesnek találok, azt más szörnyűségnek és visszaélésnek tartja.”

A téma tabu, ami miatt a történettől már az elején mindenki elfordult volna, ám Daniel a tökéletes férfi, a nagy Ő, és a testvérek kapcsolata annyira ideálisnak tűnik, amiről minden nő csak álmodhat. A szerelem olyan tökéletes, amelytől nem kétséges, még Hedvig Courths-Mahlert is elfogná a sárga irigység. Látszólag a tökéletes szerelem áll szemben a társadalmi korlátokkal. Az egyik hőn áhított, a másik ránk kényszerített. A kérdés az, elfogadható-e a vérfertőzés, ha romantikus ruhába öltöztetik?