2017. szeptember 23.

Westermarck-hatás

A tudósoknak vannak további elképzeléseik is a tabunak tartott kapcsolat eredetéről. "Ezeknél a testvéreknél nem alakult ki, s az egymástól külön töltött gyermekkor miatt nem is alakulhatott ki a vérfertőzés elkerülésére irányuló bevésődés, a családtagokkal szembeni szexuális averzió" - magyarázza Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem pszichológiaprofesszora, hangsúlyozva azonban, hogy a jelenség részleteinek feltárásával még adós a tudomány. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja a 20. század elején feltételezte, hogy azok lesznek vérfertőzők, akik gyermekkori pszichoszexuális fejlődésük során nem fojtják el családtagjaik iránti - akkor még természetesnek tekintett - nemi vágyukat. Ezt ma már sokan meghaladottnak tartják, és a kutatók többsége Edvard Westermarck finn antropológus-szociológussal ért egyet, aki az 1910-es években végzett vizsgálatai alapján úgy vélte, a szükséges szexuális averzió azokban alakul ki, akik gyerekkorukban ugyanabban a családban, közösségben nőnek fel. Az életük első hat-nyolc évében tapasztalt tartós és bensőséges kapcsolatok ugyanis olyan érzelmeket, testi reakciókat váltanak ki belőlük, amelyek később rokonaik iránti szexuális elutasítássá válnak. Így például - mutatott rá az említett Greenberg - velük együtt felnövő közeli rokonaik illatát nem találják szexuálisan csábítónak.


Az utóbb Westermarck-hatásnak elnevezett jelenséget több helyütt is vizsgálták, így az 1950-es évektől például az izraeli kibucokban. Ott a szinte családtagokként felnövekvő, ám rokonságban nem álló fiúk és lányok - szüleik legnagyobb sajnálatára - felnőttkorukban nem akartak összeházasodni. Ugyanígy szexuális közömbösséget tapasztalt Arthur Wolf amerikai antropológus az 1970-es években azoknál a tajvani családoknál, ahol a szülők lányukat röviddel születése után a kiválasztott vőlegény családjához költöztették, s a jegyespár együtt nevelkedett. Wolf a kialakult Westermarck-hatással magyarázta az eredetileg vagyonegyesítési célból összeköltöztetett párok egymás iránti érzéki közönyét, akiknek egyébként - ha összeházasodtak is - 30-40 százalékkal kevesebb gyermekük született, mint más tajvani családokban, a válások viszont háromszor gyakoribbak voltak. A tudósok szerint a pszichoszexuális fejlődés fontos fázisában az olyan intim pillanatok lehetnek sorsdöntőek, mint az egy kádban való fürdés, a testvér meztelen testének látványa. Arról ugyanakkor a kutatók még keveset tudnak, hogy a testi érintkezés milyen minimuma (és milyen egyéb tényezők) szükségesek ahhoz, hogy ez az averzió kialakuljon. Így azt sem tudják, miért ébredhet olyan testvérek között is nemi vágy, akik egy családban cseperedtek fel - teszi hozzá Bereczkei.

A gyerekkori bevésődési folyamat egyébként evolúciós szempontból is igen fontos. A vérfertőző kapcsolatból születetteknél "háromszor gyakoribb a légző- és emésztőrendszert megtámadó cisztás fibrózis, mint a teljes populációban. Szintén az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő az olyan rendellenességek, mint az ajak- és szájpadhasadék, a csípőficam, az értelmi fogyatékosság és a skizofrénia" - sorolja Métneki Júlia, az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ humángenetikusa. Vérrokonság esetén megnő a valószínűsége annak, hogy a szülőkben meglévő betegségokozó gén gyermekükben is megjelenik. Az öröklődő kórok egy része ugyanis az úgynevezett lappangó, hibás génekhez kötődik, amit normál esetben a génpár másik tagja ellensúlyoz. Ha azonban az is ugyanúgy hibás, nincs, ami kivédje a káros hatást. Két gyermeke betegségei miatt Patrick Stübing nemrég sterilizáltatta is magát.

Bár a szakirodalom szerint 50 százalék az esélye, hogy egy ilyen viszonyból születő utód egészséges lesz, a szakértők szerint jelenleg nemigen van lehetőség arra, hogy a gyermekre vágyó testvérpárok genetikusok segítségével kiszűrjék az esetleges betegségeket. Már csak azért sem, mert az ilyen pároknál legtöbbször semmilyen terhelő genetikai előzmény nem figyelhető meg.